Nem természetesek a modellek?

Ugyan mit lehet kérdezni egy modelltől? Egyáltalán mi újat mondhatna egy nagykárolyi lány arról, hogy milyen a kifutók világa? Szól-e őszintén arról, milyen az, ha modell, milyen az, ha emiatt barátnői más szemmel néznek rá, mint korábban? Ezernél is több kérdéssel várta nemrégiben a nagykárolyi tavasz szépét a riporter. Veibel Kitti Réka nem késett. Leült, s hallgatta a kérdéseket. Illetve a magyarázatot, miszerint nem rendkívül titkos, bombasztikus (talán felesem igaz) történetekre vagyunk kíváncsiak, nem is nagy szavakra. Hanem egyszerűen rá, egy modellkedő károlyi lányra.

A beszélgetés ötlete még A tavasz szépe elnevezésű versenyünk eredményhirdetéskor fogalmazódott meg. Olvasóink talán emlékeznek a győztes akkor egyebek mellett beszélt arról, hogy a kifutók varázsa még gimnazista korában megcsapta, hívták Kínába és Amerikába - de inkább az érettségit választotta.

Kitti egyébként már 2007-ben és 2008-ban már külföldön dolgozott mint modell. Utána rengeteg külföldi utat mondott le, amit azóta bán is, meg nem is. Még 2008 nyarán nagyon sok helyen járt, aminek nagyon örül, hiszen sok tapasztalatot szerezett. Azután elkezdődött a gimnázium vége, a 12. osztály. S ekkor hívták Kínába és Afrikába, ide három hónapra, oda két hónapra, de nem ment. Nem tudott az érettségi miatt. Nagyon sokat sírt akkoriban - vallotta be. Amint magyarázta végül is úgy gondolta, ha akkor kellett volna, akkor később, egy-két év múlva is kell majd. Az érettségi pedig a mai világban a minimum, ami meg kell legyen a kezében - érvelt akkortájt. Sokan egyszerűen lehülyézték emiatt. Amint figyelmeztették, nagy lehetőségek nem adódnak többször az életben. Nem lett igazuk, bár most sem nagyon megy külföldre, ugyanis a modellkedést egyelőre mint hobbit űzi.

A beszélgetés apropójaként az szolgált, hogy nemrégiben fürdőruha-divatbemutatót tartottak a megyeszékhelyen. Kitti nyolc különböző fürdőruhában vonult végig a kifutón. Erre az alkalomra egyébként még pénteken utazott fel Szatmárnémetibe. A ruhapróbákra még szombaton került sor. A jellemző viszont az, hogy egy-egy bemutató előtt jóval több, akár tucatnyi próbát is megejtenek. Fontos ez! - magyarázta. Húszcentis magassarkú cipőkben ugyanis nem könnyű ruhákat bemutatni. A modellek egyébiránt többnyire rajongói a magassarkú cipőknek. Kittinek is megszámolhatatlan mennyiségben vannak ilyen lábbelijei. Pedig a hétköznapokban nem nagyon szokta ezeket hordani, feszélyezi ugyanis, ha kimagaslik a tömegből. Hogy számszerint hány magassarkú cipője is van, nem mondja meg. Elárulta, hogy egy szekrénybe gyömöszölni mindet lehetetlen, s ezért külön sarkot tart fenn a lábbeliknek szobájában. Édesanyja rendre haragszik is, ha újabb cipőkölteménnyel állít haza. Azonban olykor egyszerűen lehetetlen ellenállni egy-egy különlegesen különleges darabnak.

A 'casting' kifejezés is felmerült a beszélgetés alatt. Igen, mifelénk is úgy történnek ezek, mint a filmekben. Modellügynökségek vezetői és divatbemutatóra készülők leülnek, s fotók alapján igyekeznek „arcokat" találni a ruháikhoz. Ha csak a fotográfiák alapján nem tudnak dönteni, akkor bizony rögtönzött bemutatóra kerül sor: ezeken a lányok ügyességükről, találékonyságukról tehetnek tanúbizonyságot, hiszen pár mondta alapján kell megfelelniük egy - esetenként még nem teljesen kiforrott - elképzelésnek. A tervezők persze többnyire tudják, mit akarnak. Alkotásaikhoz egy-egy olyan modellt, amelyik annak előnyeit ki tudja hangsúlyozni. A csinosság, avagy egyéb ilyen jellegű szempont többnyire másodlagos. S itt a beszélgetésünkben elértünk az egyik, sok mindenki által agyonszajkózott, agyonrágott, kivesézett vitatémához: a modellek szépek-e vagy sem? Kittinek is vannak például ismerősei, akik bátran nevezhetők meseszépnek. Azonban nem feltétlenül lenne nekik való a modellkedés, merthogy - horribile dictu! - nem a külcsín a legfontosabb tulajdonság a kifutók világában. Ez bizony alig hihető - jegyezte meg bátortalanul a riporter. Pedig mindig karaktereket keresnek - így a válasz. A haj, a szem, az alak stb. nem elsődleges. Többnyire az arcforma alapján választanak ki egy lányt a sok közül a kasztingot tartók. Persze a másodlagos szempontok is fontosak - eleve az ilyen kasztingokra többnyire férfiszemnek igencsak tetsző hölgyeket hívnak meg. Azonban az arcról lehet ezt, vagy éppen azt kiolvasni - ezért az a legfőbb szempont.

Rengetegszer előfordul az is, hogy Kittit is úgy festik ki, ami számára nem túlságosan előnyös. Sőt a ruhák sem mindig tetszenek neki. A legutóbbi bemutatón (amelyen készültek a felvételek) hordatott frizura sem tetszett többek között Kittinek sem. Az volt ugyanis a tervező elképzelése, hogy a mostanság divatossá lett úgynevezett indiános hajviseletben mozogjanak a modellek a kifutón. Nem tetszett egyikőjüknek sem az elképzelés: ellenben nem volt mit tenniük. „Nem kommentálhatok, ugye engem kiválasztottak, olyan ez, mint a kirakatban, csak a bábuk nem mozognak és beszélnek, egyébként viszont mi is kirakati bábuk vagyunk, akik ugyan mozgunk és beszélünk, de nem lehet beleszólásunk. Ránk adnak egy ruhát, nekünk az a dolgunk, hogy bemutassuk. Tehát teljesítenünk kell a tervező kérését."

Ennek a bábulétnek persze meg lehet az ára. Azaz nyilvánvalóan szép kis summával gazdagodnak a modellek - gondolnánk. Kitti ebben a témában nem sokat mondott. Amint magyarázta, igyekszik sohasem összekeverni a munkáját a magánéletével. Ő a színpadra dolgozni jár. Ott és akkor senki sem kíváncsi rá, hogy gondja van-e, avagy éppen nagyon boldog. Neki, ha azt mondják, mosolyogva kell vonulnia, vagy éppen nagyképűnek kell lennie, hiszen olyan karakterhez illik az adott ruhaköltemény. „Olyankor kell a fashion!" - hangoztatta. Ezért a munkáért persze kap ellenszolgáltatást, ellenben, hogy mennyit, nem mondta el. Ő sem szokta másoktól megkérdezni, hogy mennyi. Mindazonáltal az esetleges félreértések elkerülése véget utalt arra, hogy nem lehet ebből megélni.

Másik kérdés a modellkedéssel kapcsolatban, hogy gyakorta - ha nem is teljesen - meztelennek kell lenniük. Erről így beszélt: „Vannak persze olyan dolgok, amiket nem vállalnék be. Így nálam a maximum a fürdőruha, a strandon is ugye az ember fürdőruhában van, és semmit nem látnak belőle. Ellenben elő-elő fordul, főleg külföldön, hogy a tervező azt kéri, hogy felül például csak egy szita vagy egy háló legyen, vagy semmi. Ilyesmiket sosem vállaltam el és nem is fogok." Amúgy többnyire nem is kérnek ilyet a modellügynökségeknél. Persze már amelyiknél...

Ezzel a munkakörrel is az a nagy gond, hogy a kívülálló nem veszi észre a különbségeket az adott szakágak között. Így Kitti is tapasztalta már, hogy teljesen más külföldön a mentalitása a nézőknek, és más itt, mifelénk. Mások a reakciók, másra figyelnek. Odakint már megértették, hozzászoktak, hogy nem a modellt kell nézni elsősorban, hanem a ruhát. Nem a modell mellén, lábán van a hangsúly, hanem a ruhán, ami a viselő előnyös tulajdonságait kihangsúlyozza. Bonyolult dolog ez - derült ki rögvest, amidőn a riporter bevallotta, hogy a ruhát is nézi olykor, de többnyire a viselőt, ha már bemutatóra keveredett. Például a bemutatási módot, a környezetet, a frizurát, az arcjátékot stb. lehetne értékelni - magyarázta. Ezzel szemben ugye... No pont ez a magyarázat arra, hogy például a szatmárnémeti bemutatón nem a lányok valós szépségét domborították ki. Nem voltak természetesek - s ez természetesen messze nem véletlen.